Kérhetek császármetszést?

  • 2017-04-28

Császármetszéssel szültem és nem bánom. Nem így terveztem, nem erre készültem, de hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott eszembe a várandósságom alatt, hogy talán mégis jobb lenne, ha császármetszéssel segítenék világra a kisfiamat. Féltem a hüvelyi szüléssel járó fájdalmaktól, a lehetséges komplikációktól, attól, hogy idő elmegy az erőm.

Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Sokaknak megfordul a fejében, milyen jó is lenne, ha rajtunk, nőkön múlna a döntés, milyen módon szülessen meg a gyermekünk. Van, aki úgy érzi, képtelen lenne elviselni azt a fájdalmat, amellyel a hüvelyi úton járó szülés járhat. Mások korábbi, szenvedéssel, komplikációkkal teli szülésélményük miatt döntenének a császármetszés mellett. Megint mások, szeretik kézben tartani, megtervezni az életük minden mozzanatát, így arra vágynak, hogy minden és mindenki a helyén lenne a nagy napon is.

De vajon jogunk van választani, dönteni a saját testünkről, arról, hogy a méhünkben növekvő, fejlődő magzat miként és mikor jöjjön a világra?

Mit mond a jog és mi a valóság?

Nos, ha a vonatkozó jogi szabályozást nézzük, a válasz egyértelmű: A betegen – bár ebben az eseten furcsa ez a szó, hiszen a várandósság önmagában nem betegség - kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el.

Császármetszésre tehát csak akkor kerülhet sor, ha annak szakmailag megalapozott indoka van. A nő természetes szüléstől való félelme, a kiszámíthatóság és tervezhetőség vágya pedig nem tartozik ebbe a körbe.

Mégis, melyek azok az esetek, amikor a szülészorvos a császármetszés mellett teszi le a voksát?

Az operációra sor kerülhet közvetlen életveszély elhárítása érdekében, vagyis akkor, ha a műtét nélkül vagy az anyát, vagy a magzatot, vagy mindkettőt elveszítenék. Ilyen eset például a hegszétválás, az anyai szívelégtelenség, a magzati súlyos oxigénhiányos állapot vagy a köldökzsinór előreesés.

A műtét megelőzésképp is elvégezhető. Ennek indoka lehet egy előzetes császármetszés, a fenyegető magzati oxigénhiányos állapot elhárítása vagy a többes terhesség egyes esetei.

De császármetszésre ad okot az is, ha hüvelyi szülésre nincs lehetőség, s a magzat császármetszés nélkül nem születhetne meg: ebbe a körbe soroljuk például a nagyfokú téraránytalanságot és a teljesen elől fekvő, méhszájat fedő lepényt. 

A fentieken túl művi beavatkozásra kerülhet sor akkor is, ha a magzat ugyan meg tudna születni hüvelyi úton, de ez esetben a születendő gyermek vagy az anya elvesztésével illetve egészségkárosodásával lehet számolni.

S, mi a valóság? Ha egy kismama ragaszkodik a császármetszéshez, vajon van esélye arra, hogy teljesül a kívánsága?

Fontos kiemelni, hogy a császármetszés elvégzését megelőzően a szakorvosnak – rendszerint felettesével vagy az ügyeletes orvossal egyeztetve - mérlegelni kell az előnyöket és a kockázatokat. Minden szülés, minden születés más és más, így az egyes eseteket egyedileg kell elbírálni.

Mivel lehetetlen egy minden egyes esetre ráhúzható indikációs listát készíteni, bizony előfordulhat, hogy ami az egyik orvosnál már épp elég indok a tervezett császármetszésre, az a másiknál bőven a természetes szülés kategóriájába esik. Így a szülő nő - a szabad orvosválasztás révén – bizonyos szinten mégiscsak befolyással lehet arra, milyen módon hozza világra gyermekét.

Amennyiben érdekel a Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium által készített szakmai protokoll, az alábbi linken megtalálod:

http://www.kk.pte.hu/docs/protokollok/SZUL_Sectio_csaszar_P.pdf