A szülés - Álom kontra valóság

  • 2017-04-26

Hogyan zajlana ideális esetben a szülés és az azt követő percek, órák, napok? Mi történik valójában? Miben mások a bababarát kórházak?

Ezekre a kérdésekre keresem a választ cikkemben. Most az újszülött szemszögéből nézve.

Úgy gondolom, hogy egy épp világra jövő apróság számára hihetetlenül rémisztő, ijesztő lehet a jelenlegi szülési protokoll szerinti ellátás. Kilenc hónapon keresztül növekedett édesanyja méhében. A születése előtti hónapokban szűk és viszonylag sötét helyen, mamája szívverését és a külvilágból érkező tompa zajokat hallva, a magzatvíz védelmében fejlődött. Aztán jön egy hatalmas próbatétel: a születés. A méhösszehúzódások egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az apró testre, hogy aztán a szülőcsatornán átpréselődve - vagy császármetszés esetén az anya hasfalán keresztül kiemelve - megérkezzen a külvilágba. A szülőszobában, különösen a császáros műtőben pedig éles zajok, gumikesztyűs kezek érintése, neonfény és fertőtlenítőszag várja.

Egy hasonló szituáció a sokat megélt felnőttekre is sokkolóan hatna. Nem hogy egy védtelen apróságra…

Nem mindegy tehát, hogyan telnek a vajúdás, a szülés órái és az azt követő időszak.

Bababarát kórház? Halljuk egyre gyakrabban.

Miben más a többihez képest?

Rengeteg a tévhit ezzel a címmel kapcsolatban. Ami nem is meglepő, hiszen a bababarát jelző félreértésekre adhat okot.

Laikusként mit is gondolnánk egy ilyen kórházról?

Például azt, hogy a szülés a baba kíméletével, a szülés természetes ritmusát tiszteletben tartva zajlik. Ha a magzat egészséges, a vajúdó nő élete, testi épsége nincs veszélyben, nem siettetik a megszületést fájáserősítéssel. Nincs programozás, könyöklés, mert idő van, lejár a műszak vagy a szülészorvos nyaralni, síelni indulna…

Feltételezhetjük azt is, hogy a szülést követően a láthatóan jó állapotban lévő újszülöttet nem viszik el azonnal méregetni és vizsgálgatni, hanem anyukája mellkasára helyezik. Talán azt is, hogy a szülést követő vizsgálatokat az édesanya jelenlétében, közelségében végzik el, hogy minél kisebb stressznek legyen kitéve a gyermek. Ha pedig az édesanya nem lehet a baba mellett, – mert például altatásban végezték a császármetszést - biztosítják számára az apa ölelését, érintését, az úgynevezett szőr-bőr kontaktust. Mert az ő hangját már ismeri, a szeretetét pedig érzi…

A bababarát jelzőt hallva talán sokaknak az is eszébe jut, hogy a későbbiekben, az egészségügyi intézményben való tartózkodás során az édesanya kezében tarthatja, simogathatja és megnyugtathatja a babát, ha épp vért vesznek tőle, vagy ha vizsgálatokat végeznek rajta. Sőt, akkor is bármikor, a látogatási idő korlátozása nélkül vele lehet, ha a kisbaba koraszülöttként vagy betegen jön a világra. A testén tartva, melengetve őt. Az édesapa pedig nem csupán egy üvegfalon vagy egy monitoron keresztül láthatja csemetéjét, hanem a születésétől kezdődően a család aktív részese lehet.

A bababarát cím ugyanakkor nem öleli fel mindezt. Jóval kevesebbet takar.

Ezen jelző viselését annak a szülészetnek adhatják, amely megfelel az alábbi kritériumoknak:

  • A kórház rendelkezzen szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertetnek az egészségügyi dolgozókkal.
  • Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.
  • Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.
  • Segítség hozzá az anyákat, hogy az újszülöttet már a születést követő első fél órában a mellükre tehessék.
  • Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.
  • Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt.
  • Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap huszonnégy órájában.
  • Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.
  • A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit.
  • Támogassák a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását, és az egészségügyi intézményekből távozó anyákat irányítsák ezekhez.

Az előbb felsorolt tíz pontból is látszik, hogy azok a kórházak nyerik el ezt a címet, amelyek az anyatejes táplálást szorgalmazzák. A szoptatás elősegítése érdekében például nem különítik el a picit és az anyát, s az igény szerinti etetést preferálják például a háromóránkénti emlőre helyezés helyett. Mellőzik a cukros vizet, a teát, a tápszert, úgy, mint a cumit vagy a cumisüveget. A baba pedig csak kifejezett orvosi javaslat esetén kaphat az anyatejen kívül más ételt vagy italt.

A fentiekből adódóan – véleményem szerint - talán helytállóbb lenne a szoptatásbarát kifejezés használata.

A szoptatás, az anyatejes táplálás rendkívül fontos az újszülött egészsége, immunrendszerének erősítése, illetve megnyugtatása végett.

De: egy újszülöttnek nem csupán anyatejre van szüksége ahhoz, hogy az első napjai a lehető legnagyobb egészségben, békés nyugalomban teljenek.

Tudtad például, hogy Magyarországon törvény mondja ki, hogy az anyának – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – joga van az újszülöttjével egy helyiségben történő elhelyezésre? Vajon ma minden kórházban biztosított az, hogy minden egészséges, frissen szült nő és gyermeke – amennyiben az anya erre igényt tart - ugyanabban a szobában töltse a kórházi napokat?

Nem hiszem…

Hallottál a gyermekek jogairól szóló, ENSZ közgyűlésen elfogadott egyezményről, amelyet hazánkban csaknem huszonöt éve törvényi formában ki is hirdettek? Ennek alapján a gyermeket megilleti a lehető legjobb egészségi állapothoz való jog. Vajon a cukros víz és a tea itatása, – ami néhány újszülött osztályon bevett gyakorlat – illetve az anya és a baba elválasztása elősegíti ezt?

Ugyan nem vagyok orvos, de biztos vagyok abban, hogy ezek a szokások épp az anyatejes táplálás, a baba immunrendszerének erősítése, nyugalma és biztonságérzete ellen hatnak.

Gondoltad volna, hogy az Egészségügyi Világszervezet – kötelező erővel ugyan nem bíró ajánlása –hatástalannak, illetve károsnak tartja például az intravénás infúzió vagy háton fekvő pozíció rutinszerű alkalmazását a szülés során? De kerülendőnek ítéli az oxitocin adagolását akkor, ha annak hatása nem ellenőrizhető, továbbá a kitolási szakaszban a hosszan kitartott, irányított nyomást. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a kórházakban gyakran helytelenül alkalmazzák az oxitocint, a vákuumot, a fogót vagy a császármetszést.  Javasolja viszont az olyan gyógyszermentes fájdalomcsillapítási módszerek alkalmazását, mint például a masszázs, relaxáció, aromaterápia, úgy, mint a szabadon választott testhelyzetet vagy a szabad mozgást egészen a gyermek születéséig.

De még a jóval kevésbé babaközpontú, az újszülöttek ellátására vonatkozó magyar szakmai protokoll is kifejti, hogy az egészséges babát – szárazra törlés és a váladék leszívása után – édesanyja hasára vagy emlőjére kell helyezni és előmelegített lepedővel betakarni. Sőt, szerepel benne az is, hogy a mellre helyezések számát sem célszerű limitálni.

Mindezekhez képest mi a magyar egészségügy valósága? Mit élnek át az újszülöttek születésük során illetve az azt követő időszakban?

Vannak pozitív példák, szép emlékű szülések és születések, de életre szóló traumák is. Van, ahol türelemmel, a természetes folyamatokat szem előtt tartva, támogatva kísérték a szülést. Biztosították a babának és mamának az aranyórát, a korai bőrkontaktust, segítséget nyújtottak a szoptatáshoz. S, sajnos nem egy történet szólt a  szinte elviselhetetlen fájdalommal járó, kézzel tágításról, könyökléssel kipréselt babákról, s az ennek következtében elszenvedett sérülésekről. Visszatérő momentum a születéstörténeteket illetően a baba-mama egység hosszú órákra történő megbontása vagy az anya beleegyezése nélküli, cukros vízzel történő itatás is.

Milyen lenne tehát az a kórház, amely igazán bababarát?

Véleményem szerint olyan, ahol, - ha a magzat és a szülő nő állapota ezt lehetővé teszi - türelemmel viseltetnek a vajúdás során. Nem alkalmaznak olyan szereket, nem végeznek el olyan beavatkozásokat, amely káros következményekkel is járhatnak, pusztán azért, mert sietni kell, vagy ezt diktálja a kórházi szokásjog. Ahol a baba és az anya hónapokon át tartó szimbiózisát tiszteletben tartják, így ha az anya és az újszülött is egészséges, nem szakítják el őket egymástól. Mert a gyermeknek az édesanyjára, az anyának pedig a gyermekére van szüksége.

Ha mélyebben elmerülnél a témában és nem riadsz vissza a jogszabályok olvasgatásától, további információkat találsz a Gyermekek jogairól szóló New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben, az egészséges újszülöttek ellátására vonatkozó szakmai protokollban, továbbá a WHO normális szülésre vonatkozó ajánlásában.